2020, október 31, szombat
   
Betűméret

Elfeledett délvidéki tragédia: 1934-ben, 5 nap alatt 3000 magyart telepítettek ki Jugoszláviából

a21934. december 5. és 10. között Jugoszlávia mintegy 3000, állampolgársággal nem rendelkező délvidéki magyart utasított ki az országból. A jugoszlávok nem figyelmeztették előre a magyar hatóságokat. Senki sem számított arra, hogy Szegeden a rókusi vasútállomás egyik napról a másikra több száz délvidéki menekülttel telik meg.

A kitoloncolást a szerbek válaszlépésnek szánták, mivel a magyar kormány érintettsége is felmerült II. Sándor jugoszláv király ellen elkövetett Marseille-i merényletben. Magyarország 1931-ben horvát usztasa kiképzőtábort létesített a Zala megyei Jankapusztán, s felmerült a gyanú, hogy a merénylet elkövetőit is itt képezték ki. (Francia források szerint ez nem volt igaz: a merénylő bolgár nacionalista volt.) Beszélték továbbá, hogy a merénylet szervezői Franciaországból Magyarországra szöktek, és itt bujkáltak. A Népszövetségben Jugoszlávia nyíltan vádolta Magyarországot a terrorcselekmény támogatásával.

1934. december 5-én, szerdán, az exodus első napján a szerbek 600 magyar embert szedtek össze a Délvidéken, vasúti kocsikba zárták, és minden értesítés nélkül átküldték őket Szegedre. A szegedi rendőrség először csak annyit tudott, hogy a Röszke felől érkező vonaton szokatlanul nagy számú délvidéki ember van. Ezzel a szerelvénnyel még csak 96 ember érkezett a rókusi állomásra. 

A semmiből egyszerre menekültekkel telt meg az állomás. Délmagyarország 1934. december 6.
A semmiből egyszerre menekültekkel telt meg az állomás. Délmagyarország 1934. december 6.


Sűrű decemberi köd volt, s az állomáson az 1918-as emlékek idéződtek fel: batyuk között összebújó családok, rémült, bizonytalan, tehetetlen emberek, síró gyerekek, elkeseredett idősek. Szeged első gesztusa az volt, hogy a helyszínre érkező Tóth Béla polgármester-helyettes biztosított mindenkit, a város élelmet és átmeneti szállást nyújt az elüldözötteknek.

Az érkezők elmondták, hogy a Délvidéken egy ideje szerb szabadcsapatok jelentek meg, garázdálkodtak, terrorizálták a magyar lakosokat. Rövidesen szerb hatósági emberek jöttek, és összefogdosták azokat a magyarokat és németeket, akiknek nem volt jugoszláv állampolgársága.

Tudtuk, hogy készül ellenünk valami, hiszen a fenyegetőzés már hetek óta tart, de azért mégis brutális gyorsasággal hajtották végre a jugoszláv hatóságok a merényletet. Hétfőn este hat órakor beidéztek a rendőrségre. Ott kurtán, minden indokolás nélkül szóbelileg közölték velem, hogy kiutasítottak Jugoszlávia területéről és az országot azonnal el kell hagynom. Közölték azt is, hogy a vonat reggel indul a magyar határ felé. Reggel hat óráig mindössze tizenkét óránk volt.

Minden vagyonuk ottmaradt, csak néhány kisebb csomagot hozhattak magukkal, a bankból pedig csak fejenként 500 dinárt hagytak kivenni. A Délvidéken már ekkor nagy arányú kiutasításokról beszéltek, ami a következő napokban be is következett. Még december 5-én délután 600 elüldözött ember érkezett a rókusi állomásra, másnapra pedig újabb 500 embert dobtak át a határon.

Szerencsére a szegedi hatóságok szerda estére a rókusi iskola tornacsarnokában helyezték el azokat, akik az első napon érkeztek, mert csütörtökön különvonat hozta az újabb száműzötteket.

December 6-án dél körül a város gulyáságyút állított fel az állomáson a délvidékiek ebédeltetésére. A rókusi állomás már-már háborús viszonyokat idézett. Menekültek tömegei vártak segítségre. Az állomáson rögtönzött segélyhelyet is felállítottak, a rókusi rendőrőrszobán pedig csecsemőmenhelyet létesítettek.

A város felkutatta pokróctartalékait, a tornaterembe szalmazsákokat helyeztek el, a menekültek ezeken töltötték az első éjszakát. Lent a férfiak, a karzaton az asszonyok és gyerekek kaptak helyet, az oszlopok között pedig nagy halom batyuk tornyosultak.

A Délmagyarország dicsérte szegedi rendőröket, akik a váratlanul érkezett menekültek ellátásában derekasan viselkedtek. Az őrszobán a rendőrök vaságyain kimerült kisgyermekek feküdtek, s az amúgy szigorú közegek a szomszéd szobában lábujjhegyen járkáltak és halkan beszéltek, hogy ne zavarják fel a kicsinyeket.

A legtöbb család gyerekekkel érkezett, mintha a szerbek eszerint válogatták volna ki az embereket. Más jelek meg arra utaltak, hogy nem válogattak: egy idős horgosi házaspár férfi tagja vak volt, a feleség pedig ágyban fekvő beteg – mindkettőjüket vonatra rakták.

Zavarodottan szorongatta rongyszőnyegeit. Délmagyarország 1934. december 7.
Zavarodottan szorongatta rongyszőnyegeit. Délmagyarország 1934. december 7.


1934. december 7-én a Délmagyarország egész oldalas riportot közölt a menekültekről. Voltak férfiak, akik leszolgálták a katonaidőt a szerb hadseregben, s azután derült ki, hogy nincs állampolgárságuk. Egy anyóka mindössze egy üres retiküllel jött el, s nem is volt egyebe, csak a könnye potyogott a menekülteknek mért ételbe. Egy magyar apa egy gimnazista fiúval jött át, s a fiú nem is tudott magyarul, mert szerb iskolába járt.

Egy asszony a rátörő szerbek miatt teljesen megzavarodott; családját, házát, pénzét, télikabátját - mindent hátrahagyva csak a rongyszőnyegeket kapta fel, és azt hozta magával, s görcsösen szorította hóna alatt őket, míg eszelősen járt-kelt a tömegben. 

Több család is volt, akiket elszakítottak a gyerekektől, mert elüldözésük idején azok iskolában voltak. Egy ötgyermekes anya hatodik gyerekével volt várandós; őt és gyerekeit férjétől szakították el. Két elemista gyerek pedig szüleit kereste a tömegben, valahol elvesztették őket.

Még az újvidéki prímást is elüldözték – bár neki legalább sikerült a hegedűt is hoznia.

És tovább jöttek a statáriális vonatok. A harmadik napon már 1600 délvidéki ember volt Szegeden. December 7-én újra különvonat érkezett, ekkorra a szegedi hatóság már nagy gyakorlattal szervezte a menekültek életét. Az érkezettek rögtön meleg reggelit kaptak, jegyzőkönyvet vettek fel róluk, majd a rókusi iskolába irányítottak mindenkit, akinek nem volt hová mennie Szegeden vagy máshol az országban.

Szabadkán eközben a magyarok ellen lázító plakátok jelentek meg a falakon. Akasztott szerb katona és magyar szuronnyal megölt kisfiú volt rajtuk, ezzel a felirattal: „így tettek a magyarok 1914-ben velünk, most tegyünk így mi is velük!"

Szeged társadalma már az első nap híreire részvéttel fogadta a száműzötteket.

Másnap gyűjtési mozgalom indult, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár külön folyószámlát nyitott az adományok fogadására. A Délmagyarország rövidesen már naponta jelentetett meg hírt arról, hogy a szegedi polgárok milyen adományokkal járultak hozzá a menekültek megsegítéséhez.
 

Özvegy Sonkolyosi Bálintné otthonába örökre maga mellé venne idős menekült asszonyt. Délmagyarország 1934. december 8.

Özvegy Sonkolyosi Bálintné otthonába örökre maga mellé venne idős menekült asszonyt.


A rókusi iskolába másnap özönlöttek az adományok. Kispénzű, elesett emberek jöttek szeretetcsomagokkal, hoztak cipőt, ruhafélét, élelmiszert. A rókusi iskola igazgatójánál megjelent özvegy Sonkolyosi Bálintné, idős asszony, és felajánlotta, hogy otthonába végleg maga mellé venne egy hasonló korú asszonyt a menekültek közül. Egy családanya pedig egy menekült gyerek örökbefogadását ajánlotta fel, saját gyermeke mellé.

Étkezdetulajdonosok jelentkeztek, hogy hosszabb időre vállalják egy-két menekült étkeztetését. A Szent Imre Kollégium növendékei december 5-én már-már felbontották Mikulás-csomagjaikat, amikor a menekültek hírére a 65 jókora csomagot elküldték az elüldözött gyerekeknek. A szegediek által küldött sok ajándék már alig fért a rókusi iskola egyik termében.

December 7-én a szegedi egyetem hallgatói is kivonultak, hogy segítségül legyenek az érkező menekültek ellátásában. Aznap este a vonathoz pótkocsikat is szereltek a szerbek, s egyetlen szerelvényen 272 embert küldtek át, közöttük egy súlyos beteg asszonyt is, akit gyermekágyi lázban kényszerítettek ki házából. A menekültek között volt egy kilencéves mozgássérült, epileptikus fiú is.

Egy anya, akit elválasztottak a gyermekeitől beleőrült az elszakításba, s a Templom téren kószálva követelte a gyerekeket; az idegklinikára kellett beszállítani őt.

Egy fiatalembert viszont fél nappal esküvője után rakták vonatra új feleségével – mit tehetett – ő úgy érezte, máris nászútra küldték. 
 

Másnap megmozdult Szeged társadalma. Délmagyarország 1934. december 7.
Másnap megmozdult Szeged társadalma. Délmagyarország 1934. december 7.


December 7-én este a szegedi egyetem hallgatói rokonszenvtüntetést tartottak a menekültek mellett, amelyen 1000 hallgató körében Kiss Albert rektor, Szent-Györgyi Albert, Fógel József, Várkonyi Hildebrand, Kogutowicz Károly professzorok is megjelentek. 

A társadalmi mozgalom egyre szélesedett: a fehérneműtől a piskótáig, a pénztől a tejig mindent ajándékoztak az emberek. A milánói Corrierre della Sera lap olasz tudósítóját annyira meghatotta a menekültek helyzete, hogy ő maga is 100 pengős adományt tett Szegeden.

Egy szegedi fiatalember szíve választottját is megtalálta a menekültek között. A fiatal tisztviselő azért ment el a rókusi iskolába, hogy segítsen, de ott meglátott két elárvult újvidéki lányt. Meghívta őket otthonába, ahol özvegy édesanyjával élt. Két nap alatt beleszeretett a kisebbik lányba és édesanyja beleegyezésével megkérte a kezét.

De az élet nem állt meg, december 14-én a Mars téren egy menekült asszonyt kifosztottak a tolvajok. Később kijelentették, hogy sajnálják, de hát „egy piacon őgyelgő asszonyról nem gondolhatták, hogy menekült". 

Öt nappal később Jugoszlávia a nemzetközi (elsősorban brit) tiltakozás hatására beszüntette a magyarok elüldözését. A december 10-iki vonattal már csak 6 menekült érkezett.

A Szegedre érkezett menekültek egy része továbbutazott, mások rokonokhoz kerültek vagy munkát vállaltak. Karácsony előtt már csak három család lakott a rókusi iskola tornatermében, de sokan még Szegeden voltak. Két héttel érkezésük után Lengyel Vilma írt riportot további sorsukról a Délmagyarországban

A férfiak elindultak és a falvakat járták, hogy munkát találjanak. Az első önkéntes hullám után megcsappant a társadalom adakozó kedve, a száműzöttekből pedig dőlt a panasz. Az cikk a községek és Szeged hatóságát is arra figyelmeztette, hogy a szétszóródott emberek továbbra is nincstelenek, nagy részük teljesen pénztelenül élt.
 

400 menekült maradt hónapokra Szegeden. Délmagyarország 1935. január 3.
400 menekült maradt hónapokra Szegeden. Délmagyarország 1935. január 3.


December végén Szeged népjóléti osztálya összeírta a Szegeden tartózkodó menekülteket, és felmérte, milyen mértékű segítségre van szükségük. 400 nincstelen ember maradt Szegeden, s 70 százalékuk a város körüli tanyákon húzódott meg. A segélyezésre szánt adományokat a belügyminiszter még decemberben felkérette Budapestre, ezért városnak sem volt pénze a segítségre. Ellátásukra havonta 4000 pengőre volt szükség. Azontúl ők is a szegedi munkanélküliek sorsában osztoztak a népkonyhán.

Jugoszlávia csak jóval később, 1935 második felében engedélyezte a délvidéki magyarok visszatérését. 1935. augusztus 28-ig a magyar hatóságok által számon tartott 3304 kiutasított emberből 1566-an tértek vissza. A többiek jórészt Jugoszláviában munkát vállaló magyarok voltak, akik nem mentek vissza.(Délmagyar)

.     
 
Megosztás

A nap idézete

"Szépséget a békében, - hitet a háborúban, - vigaszt az összeomlásban, - reményt a hontalanságban.... Adhat-e valaki ennél többet Nemzetének?"

/Zászlós Zsóka/

 

 

Utolsó hozzászólások

  • Tamas Tamas 2017.05.11. - 03:44
    Az agresszió folyamatosan növekszik az IQ csökkenésével. Na mármost,ha figyelembe vesszük,hogy az ...

    Bővebben...

     
  • Dr. Udriga Marcantonio Dr. Udriga Marcantonio 2017.05.10. - 21:04
    "egy helyesírási hibát tartalmazó plakáton" Tudniillik olyan önálló magyar szó, hogy 'össz' nincs.

    Bővebben...

     
  • Dr. Udriga Marcantonio Dr. Udriga Marcantonio 2017.05.09. - 00:59
    "hatalomtartók" (vlastodršci) = hatalomgyakorló k, uralkodó elit

    Bővebben...

     
  • Tamas Tamas 2017.05.08. - 20:32
    Le kell hülyíteni a lakosságot az újmigránsok szintjére, hogy ne legyen számukra megalázó amikor majd ...

    Bővebben...

     
  • Tamas Tamas 2017.05.08. - 20:27
    A 18.8t arany kb. 65euro/koponyár a jön ki ha szerbia lakosságát 10 milliónak vesszük...tehát rohadt ...

    Bővebben...

Bejelentkezés:

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek nekünk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk.

EU Cookie Directive Module Information