2020, október 01, csütörtök
   
Betűméret

Visszhangzó kilencvenes évek

arakA tompai diszkont nélkül sokan éhen halnának. Számos délvidéki magyar (is) csak ennek a boltnak köszönheti az egzisztenciáját. Immár hivatalos: az árakat tekintve Szerbia tartja a rekordot Európában. Az általános dráguláshoz leginkább az élelmiszerárak emelkedése járult hozzá. Nincs árucikk, amelynek ne változott volna az ára. A szerbiai átlagbér mintegy 400 eurónak megfelelő dinárösszeg, de ennyit csak az állami intézmények foglalkoztatottjai keresnek. Lehetetlen megállapítani, hogyan alakulnak a fizetések a magánszférában. A minimálbér közel 170 eurót tesz ki, de bármennyire hihetetlenül hangzik, sokan egy ilyen fizetésért is a "fél karjukat adnák". A szerbiai munkatörvény ugyanis egyáltalán nem kötelezi a munkáltatókat, hogy fizessék az alkalmozottakat. Az állam kizárólag a (gyakran nem létező) bér utáni adók és járulékok rendszeres fizetésének elmulasztása esetében lép fel keményen a munkaadókkal szemben. Így fordulhat elő, hogy számos magánvállalkozó hónapokig, fél évig, egy évig nem fizeti ki a munkások béreit (csak az utánuk járó adókat). Miután Szerbiában a munkanélküliség a napokban elérte a 28 (!) százalékot és normális úton egyszerűen lehetetlen álláshoz jutni, a munkaviszonyban levők nagy része fizetés nélkül is hajlandó melózni abban a reményben, hogy a cégtulajdonos egyszer majdcsak megkönyörül rajtuk. Mondani sem kell, hogy a munkáltatók a lehető legnagyobb mértékben visszaélnek a helyzettel.

Ha figyelembe vesszük, hogy a délvidéki magyarságot minden téren, így a foglalkoztatás terén is gyakori megkülönböztetések érik, nem nehéz elképzelni, hogy az említett körülmények között milyen egzisztenciális katasztrófa fenyegeti őket.

Egyre több észak-bácskai polgár úgy próbálja túlélni ezt az áldatlan időszakot, hogy a tompai határdiszkontban nagy mennyiségű élelmiszeripari és tisztálkodási árucikket vásárol (ha egyáltalán van rá megtakarított pénze), majd ezt az árut a szabadkai piacokon árulja. Most tessék kapaszkodni: az alapvető termékek csonkaországban 30-tól 60 százalékkal olcsóbbak, mint Szerbiában. Ezeket tehát nem nehéz eladni a szabadkai piacon, az árus és a vevő egyaránt jól jár. Ez a jelenség kísértetiesen emlékeztet a milosevići korszakra, a kilencvenes évekre, amikor a délvidéki magyarok jelentős része hasonló módon vészelte át a szörnyű válságot.

F. L.

Megosztás

A nap idézete

„Tévedés azonban azt gondolni, hogy aki kitart magyarsága mellett, azt mindenki elhagyja. Nem mindenki. Először is vagyunk már néhányan, ha szétszórtan is, de szellemileg csoportba verődve, akik nem hagyjuk cserben sem egymást, sem a magyar ügyet. Másodszor pedig, ami a legfontosabb: az Úristen sem hagy el, hanem mellettünk van!”

/Wass Albert/

 

Utolsó hozzászólások

  • Tamas Tamas 2017.05.11. - 03:44
    Az agresszió folyamatosan növekszik az IQ csökkenésével. Na mármost,ha figyelembe vesszük,hogy az ...

    Bővebben...

     
  • Dr. Udriga Marcantonio Dr. Udriga Marcantonio 2017.05.10. - 21:04
    "egy helyesírási hibát tartalmazó plakáton" Tudniillik olyan önálló magyar szó, hogy 'össz' nincs.

    Bővebben...

     
  • Dr. Udriga Marcantonio Dr. Udriga Marcantonio 2017.05.09. - 00:59
    "hatalomtartók" (vlastodršci) = hatalomgyakorló k, uralkodó elit

    Bővebben...

     
  • Tamas Tamas 2017.05.08. - 20:32
    Le kell hülyíteni a lakosságot az újmigránsok szintjére, hogy ne legyen számukra megalázó amikor majd ...

    Bővebben...

     
  • Tamas Tamas 2017.05.08. - 20:27
    A 18.8t arany kb. 65euro/koponyár a jön ki ha szerbia lakosságát 10 milliónak vesszük...tehát rohadt ...

    Bővebben...

Bejelentkezés:

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek nekünk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk.

EU Cookie Directive Module Information