2018, június 25, hétfő
   
Betűméret

Egy kis anyák napi

Anya. Édesanya. Legtöbbször anyu. Ha hízelegni szeretnék, mamikám. Ő az, aki úgy érzi, mindig mindent megmondhat, mert „ki mondja meg, ha anyád nem”…
 
Nagyon várt. Mindig is kislányt szeretett volna. Pont olyant, mint amilyenre sikeredtem. Nem éppen könnyen érkeztem a világra, de minden szenvedést megértem, mesélte. Már annak idején is babanaplót vezetett. Nem olyan divatosat, mint manapság, de az összes fontos dolog benne van. A 3 és fél kilóm, az 51 centim. Az első levágott hajtincsem, az első fogam, a keresztelési kis cipőm. Az élményeim, amire nem emlékezhetek, de ő megőrizte nekem. Az első fürdésem, a védőoltásaim beadásának időpontjai, a testsúlyom és a hosszméretem alakulása. Az első lépéseim, az első szavam, ami természetesen az apa volt. Kedvenc ételeim, játékaim. Majd színes kis történetek a szülinapomról, a hisztijeimről, az óvodás élményeimről, a játszótársaimról. Minden benne van, amit feltétlenül tudni kell rólam.
 
Nem mindig volt felhőtlen a kapcsolatunk. Nem mindig éreztem úgy, hogy jó anya. Haragudtam rá, amikor rendet kellett tennem a szobámban, amikor a szennyesem magától nem vándorolt el a mosógépig, nekem kellett elvinnem, amikor sárgarépát pucoltatott velem, amikor nekem kellett az udvart összesöprenem. Még a húgomra is vigyáznom kellett, aki nyivákolt folyamatosan. Később meg beköpött. Jöttek a zűrös kamaszévek. Ő meg mindent tudni szeretett volna. Hová megyek, miért, kivel, meddig maradok… És megvárt éjszaka. Rendszeresen eljárt a szülői értekezletekre, érdekelték a jegyeim. Nem volt boldog a meg nem mondott kettesemtől. Minden nap bosszantott, kitalált valamilyen feladatot. Viráglocsolást, mosogatást, portörlést. Szombatonként porszívózást. Ha nem tetszett a főztje, nem kaptam vacsoráig semmit, nem sütött palacsintát. Sütött, csak nem spenót helyett. Nem engedte meg, hogy pofázzak, tisztelnem kellett a felnőtteket, sőt még köszönnöm is illett. Nem járhattam kivágott pólókban, szakadt nadrágban, és vizes hajjal sem mehettem sehová. „Alsómajicát” is hordtam, meg papucsban közlekedtem a házban. Még a fürdőszobát is rendbe kellett tennem a pancsikolásom után. Kötelező volt levest és gyümölcsöt ennem. Mindez mellett elvárta, hogy megnézzem a nagyszüleimet, és még tanulni is maradjon időm. Beszélgetnem kellett vele. Mesélnem, hogy mi a bajom, minek örülök, nem elégedett meg annyival, hogy semmi újság nincs a suliban, és jegyet sem kaptam. Könyvespolcot is szereltetett apukámmal a szobámba, olvasnivalót is vett nekem. Néhányszor úgy éreztem, hogy Gyöngyi osztálytársnőm anyukája ideális lenne nekem. Ő nem érdeklődött semmiről, otthon nem is beszélgettek, nyugodtan aludhatott Gyöngyi a pasijánál 14 évesen. Mari néni azt sem tudta, ki a lánya osztályfőnöke, ebből kifolyólag a jegyek miatt sem voltak zűrök otthon.
 
Józan ésszel tudtam, hogy anyukám jót akar, az életre nevel, tanít folyamatosan. Morcosságom nem is tartott sokáig. Azután anya lettem én is. És mi történt? Vezettem a babanaplót, a gyerekeimnek vannak feladataik, járok rendszeresen szülői értekezletre. Pontosan minden úgy csinálok, mint anyukám annak idején. Milliószor hívom naponta, tanácsokat kértem/kérek tőle. Megbeszéljük a dolgokat. Most sincs mindig szélcsend, néha egy-egy viharfelhő is megjelenik az égen, de tudom, hogy neki volt igaza. Meg különben is, egy anyának mindig igaza van, csak vagy bevalljuk, vagy sem.
 
Szerencsés vagyok, hogy még mindig számíthatok rá. Lehet, hogy sosem mondtam el úgy konkrétan neki, hogy mennyire hálás vagyok mindenért.
       
Anyu ma is óv, véd, félt. Segít, amiben tud. Még mindig az ő kislánya vagyok, így negyven felett is. Még mindig nevel. „Mert ki mondja meg, ha anyád nem…”

Tudom, hogy nagyon sok gyereknek volt ilyen „szörnyű” anyukája, aki valójában a világ legjobb anyukája. Remélem, nagyon sokan lettünk „szörnyű” anyukák, a világ legjobb anyukái...

Egri Emma - egriemma

.
 
Megosztás

A nap idézete

"Ha az idegen hódít, kiszakít, megrabol, megsemmisít: az szeretet, békítés. De ha én az ezer halál felé taszított, meglopott, megcsalt, a nyomorúság ezer szorításában vergődő magyarság védelmére mozdulok: az gyűlölet."

/Szabó Dezső/

 

 

Utolsó hozzászólások

  • Tamas Tamas 2017.05.11. - 03:44
    Az agresszió folyamatosan növekszik az IQ csökkenésével. Na mármost,ha figyelembe vesszük,hogy az ...

    Bővebben...

     
  • Dr. Udriga Marcantonio Dr. Udriga Marcantonio 2017.05.10. - 21:04
    "egy helyesírási hibát tartalmazó plakáton" Tudniillik olyan önálló magyar szó, hogy 'össz' nincs.

    Bővebben...

     
  • Dr. Udriga Marcantonio Dr. Udriga Marcantonio 2017.05.09. - 00:59
    "hatalomtartók" (vlastodršci) = hatalomgyakorló k, uralkodó elit

    Bővebben...

     
  • Tamas Tamas 2017.05.08. - 20:32
    Le kell hülyíteni a lakosságot az újmigránsok szintjére, hogy ne legyen számukra megalázó amikor majd ...

    Bővebben...

     
  • Tamas Tamas 2017.05.08. - 20:27
    A 18.8t arany kb. 65euro/koponyár a jön ki ha szerbia lakosságát 10 milliónak vesszük...tehát rohadt ...

    Bővebben...

        Marketing 

marketing

       Partnerek

partnerek

   Impresszum

kontakt

                   Rólunk

Délhír - hírek és érdekességek cenzúra nélkül!
Délvidéki magyar nyelvű és értékrendű, nemzeti internetes hírportál, amely elsősorban a Délvidéken  élő magyarság széleskörű és gazdag tájékoztatásának megteremtésére törekszik, cenzúra és meghunyászkodás nélkül.

Bejelentkezés:

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek nekünk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk.

EU Cookie Directive Module Information